Balatonakarattyaúristen
2007.07.04. 04:25
Minap szorgalmas médiafogyasztóként és rabszolgaként figyeltem,a funkcionális blog-előd a NAPLÓ című műsort,benne hanyatló, mondhatni vegetáló turizmusunkat, és a minap már terrorfenyegetetté vált Prágát vetve össze; papírforma cseh győzelemmel.
Nem szeretném a műsort elmesélni aki akarja nézze meg a www.tv2.hu/naplo címen, inkább képzeletbeli történetet mesélek el, persze nem konkrétan helyszíneket említve, inkább csak az objektív napi problémák tükrében.
Barátokkal ismerősökkel összefogva kitaláltuk töltsük a hétvégét a Balaton északi partján. Adott egy nyaraló, 30 ember, uccu neki. Mindenki a maga módján.
A történet szempontjából lényegtelen de nekem még volt néhány dologom, és mivel jogsi nem lévén kénytelen voltam a MÁV akkor még álló helyzetű, ma már start szolgáltatást igénybe venni. Székesfehérvárról utaztam a Balatonakarattyáig, ami azt jelentette, 72 percet áldoztam be, ahelyett, hogy átszervezzem a napom és menjek kocsival, és ca 30 percen belül ott lettem volna minden KRESZ szabályt tartva. Azért kötöm ki a KRESZ-t mert kipróbáltuk. Háztól házig 33 perc, ha kellett 30-al. Nem csak az időtartam azonban a lényeg, hanem önmagában oda, és leginkább a hogyan eljutni. Nem kívánok koszról bűzről, és bakter(!)iológiai állapotokról adomázni, nálam sokkal hitelesebb a megintallunkvazze.blog.hu .Inkább lennék most a hello tourist, legyen az ő problémájuk az én problémám is
Abban az esetben, ha mondjuk amerikai turista barátaink felkerekednek egy balatoni túrára, nem készülnek neki nagyon, mert lokális viszonylatukban 110km nem ugyanaz mint nekünk. Félredobják a keki-színű expedíciós öltözéket, és lecserélik kis hátizsákra, nagy kalandvágyra, és bankkártyára. Itt tették rosszul, amikor felelőtlen módon vélelmezik, hogy a vasút az mindenhol az a megcáfolhatatlan, és megrendíthetetlen minőség.
Jegyet már nehezen, jelbeszéddel, menetrend aláhúzással, szugerálással váltanak, persze csak miután visszajöttek a pénzváltótól, mert csak kp lehet fizetni.
Újabb verbális és non-verbális csata és szugeráció után megvárják a következő vonatot, mivel a választottat lekésték az infodobozos bácsi/és/vagy/néni miatt.
Felszállnak a vonatra, majd nem csak nem mernek, hanem el is felejtenek leülni a kétségbeeséstől. Felocsúdva nyugtázzák egymás között, valószínűleg nosztalgiavonatra váltottak jegyet, ezért is annyi amennyi.
Érkezés. Útikönyv, és menetrend, utólag csak útikönyv használatával, mivel sajna elírták a vonatot a könyvben. ( állítólag nagy vízen túl nem késik a vonat, max az a mi keresztben, vagy hosszában szeli át a kontinenst )
Balaton felfedezése, táplálkozás. Helyi kis étterem. Rendelni csak és kizárólag nyelvtörőben, szótárral, mivel még mindig nem beszél a magyar idegen. Fizetés kicsit több mint gondolnánk, de megéri visszaszerezni a családot, akit otthagytunk amíg felhajtottunk egy pénzváltót...
Folytathatnám én a történetet, de száz mondatnak is egy a vége, felejtsük el a sehr schön sehr gut gulaschsuppe, és helyette inkább építsünk infrastruktúrát, hálózatot, telepítsünk bankautomatát. Hozzátenném már a német vendég is furcsán néz, ha nincs hova dugni a laptopot netért, miután szembesül a wifi hiányával. Fejlesszünk építsünk!
A bejegyzés trackback címe:
https://mediaslave.blog.hu/api/trackback/id/tr18111254
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.