Ön sajnálatra méltó?

2009.08.16. 22:05

Ezt a kérdést egy állásinterjún hallottam nemrég és elgondolkodtam. Feltehetik egyáltalán ezt a kérdést nekem, vagy bárkinek? És mit lehet erre válaszolni? Mit illik erre válaszolni, és mi egyáltalán erre a jó válasz?

Nem tudom. Próbáltam megfejteni, illetve utánajárni, miért kérdeznek ilyet. Végülis arra jutottam, egy teljesítményközpontú jutalékos állásban ezt persze hogy megkérdezik, hiszen a kudarcok fokozottan nagyobbak, de legalábbis gyakoribbak, mint a szokásos nyolctól félötig tartó mókuskerékben. Olyan emberrel kell együtt dolgozni, aki nem szívja a vérét a többieknek azzal, hogy nekem ez nem megy, mit csináljak másképp, te mivel csinálsz többet kérdésekkel, miközben a pénzhiány miatt egyre inkább frusztráltabbá válik a delikvens, és foglalkozzon bármivel is hiába önmaga főnöke, egyre inkább akadályozza magát a hatékony munkában.

Lássuk mit válaszoltam fejben a kérdésre.

Egy éve vagyok budapesti lakos, és azóta csak ilyen munkakörben dolgoztam. Miért? Hát az önmegvalósításért, és többet szeretnék mint mások. No meg persze a jutalék is kecsegtető volt. Ekkor még nem tudtam, hogy a jutalék inkább csak egy szójáték. Mert nekem csak a jut-a-lék maradt.

Első helyemen - szándékosan maradjon név nélkül-, ígértek havi 200.000Ft fix fizetést, és csillagászati jutaléktáblát. Ehhez nem kellet más, mint 20 emberszabásút bevarázsolni, aki meghallgatja mivel is foglalkozik a cég, mert a szerződési arányunk úgyis 12-ből 3, tehát nekünk ez búsásan megéri. Nem is volt ezzel a baj, az első hónapban még sikerült is produkálni. Csak közben benézett a ló az ablakon a hátán a gazdasági válsággal, és a fizetés el is kallódott úgy 3 hétre. Nem baj, ment ez, menni fog ezután is. Újabb hónap. Ekkor már csak 19 embert sikerült belapátolni a céghez, akiből egy az utolsó pillanatban mondta vissza a szerződést amolyan merr-mirr-murr indokkal. Ez leginkább azért volt baj, mert a megállspodás arról szólt, vagy 20 ember, vagy egy szerződő, és akkor fix és/vagy jutalék. 19re nem volt hol lapot húzni, úgyhogy nulláztam, de a költségek persze ott voltak. Telefonszámla, kaja, kávé a leendő ügyfelekkel, ruha, hogy mégis üzletiesen nézzen ki a jövő managere, és persze a rezsi úgymint albérlet, stb. Nem baj nem csüggedünk, jön a karácsony, feltöltődünk, és majd januárban újult erővel.

Hülyézzen le bárki nyugodtan, de ezt még némi aprópénz mellett csináltam 2 hónapig, majd látván az ismert léken beáramló problémafolyamot, új állás után néztem. Beleválasztottam a legjavába, láttam sok ismerőst aki jól élt az ingatlanszakmából, nem is olyan nehéz dolog, a jutalék előtti korszakban is arcomból éltem, nem lehet túl nehéz. El is mentem jó sok céghez castingra, aztán kiválasztottam egyet.

Újdonsült főnököm külsőben, és bölcsességben egyaránt buddhára hajazott, mondott olyan dolgokat, amiben még ráció is volt, hát maradtam. Apró pici vágyaim voltak, nem akartam mást, mint legyek bejelentve, és ne kelljen mindenféle embert, akit azelőtt barátomnak tudhattam felhívogatni, hogy hé figi mi lenne ha... Megkaptam a címeket, elmentem a lakára, fotóztam, csacsogtam, lekalapátam az árat, aztán érdeklődönek be is mutattam a lakást. Láss csodát jött is a pénz. Nem túl sok, nem is kevés, de egy magamfajta egyedülálló férfiembernek éppen elég volt. Aztán egyszercsak megállt a tudomány. Se címek, se telefonálás, se ügyfél, aki fizetne. Egyre több feladat, és egyre kevesebb tisztelet. Egy szép nyári délelőtt a fordulőpont akkor volt, amikor a karszalagos békávé vált ember megbüntetett, mert már erre sem volt pénzem. Kiakadtam. Közöltem,  ha a munkámhoz elegendhetetlen feltételeket sem biztosítja a megbeszéltek szerint, akkor én lelépek. Leléptem.

A többi részletet nem forszírozom, borítsa a feledés jótékony homálya. Azóta újra castingra járok, és el is jutottunk a majdnem jelenhez. Ahol a címsorban feltett kérdést nekem szegezték persze nem dolgozom. Továbbra is keresek.

Ahogy mondani szokás trabant ugyanitt eladó. Illetve az nem, de továbbra is munkát keresek. Bármit, csak ne legyen jutalékos.

Hol és merre...

2009.08.15. 16:00

Rég jártam erre, ahogyan mindenki más is. Pedig volt savam is, és borsot is törtek néhányan az orrom alá. Sokszor medréből kilépve mind aki letépte láncát álltam ki jól a rossz, és rosszul a jó mellett. Történt sokminden. Magamtól elhallgattam, és el is hallgattatak néhányszor, figyeltem magam magam, kacagtam a világon, és fotelforradalmárként még a világot is megváltottam. Nem vette észre senki? Az nem az én hibám...

Rettetgj olvasó visszatérek, és ez fenyegetés, nem ígéret...

Kitüntetett figyelem

2007.07.08. 22:16

Az elmúlt 14 nap két nagyon furcsa ügyet boncolgatott talán néha méltatlan módon is. Én sem tudok elmenni emellett. Az egyik, hogy időben visszafelé haladjak,  egy három napos rendezvénysorozat töltötte , avagy kellett volna melegséggel kitölteni szívünket.

 A tizenkettedik alkalommal megrendezett melegbüszkeség programsorozat borzolta a kedélyeket.  Természetszerűleg hozzá kell tennem, nem vagyok érintett a dologban, sőt inkább kikötném. Nem vagyok meleg, pláne nem vagyok megélhetési meleg. Ezzel együtt megértem, sőt értem is mi az a komoly ellenszenv ami a "másság" ellen szól. Bármennyire furcsa kimondani, a magyar történelmi, szellemi, és tradícionális attitűdje miatt konzervatív. Nehezen viseli az új, kellemetlen, mondhatni tabuszámba menő, liberális köntösbe bújtatott tolerancia hullámot. A magyar emberek többsége toleránsnak vallja magát. Toleráns, de nem engedheti meg magának.

Mindazonáltal kijelentem, bár ez a sorok között kiolvasható, nem értek egyet, hogy utcán nyilvánosság elött politikai vesszőparipát csináljanak egy természeténél fogva magánügynek tartott kérdésben. Én sem állok ki az Andrássyra, nem menetelek végig az Oktogonon, csak azért mert szeretkeztem. Nem értem mi ad okot a büszkeségre! Ismereteim szerint a homoszexualitás ezelött néhány éve, évtizede egy szubkultúra volt, és éltek egymással, egymásközt. Nem érte őket semmilyen attrocitás mindaddig, amíg maguk azt nem hangoztatták. Ja és, nem számítjuk a Btk-ban ismert fajtalankodás, és pedofília fofgalmát, akár ez a tulajdonság titokban is maradt, és maradt mindaddig, míg nem követelt magának egyenlő bánásmódot, vélt vagy valós sérelmei ellen. Összefoglalva, saját maguk miatt szorult szitokszó szintjére az egész mozgalom.

Ellenben a fentieknek azt kell mondanom, felháborít, hogy tanult, emberek valós értelemben vett nyilvánosság elött ennyire szélsőséges véleményt publikálhatnak, miszerint a meleg közösség fajfentartási okok miatt nem tolerálhatóak. Röviden és tömören most inkább írásban raccsolnék és mondanám: ez nem "álja". Emberileg senki se több se kevesebb. Ember és ember között nem lehet így különbséget tenni. Ennyi.

A másik téma pedig mint azt az első bekezdésben jeleztem vala, a volt miniszterelnök kitüntetése. A köztársasági elnök sikerrel kerülte meg a Horn-fokot, azzal, hogy nem jegyezte ellen a kitüntetési javaslatot, arra hivatkozva, hogy nem egyeztethető össze kis hazánk alkotmányos normáival. Személyes, hangsúlyozottan lelkiismereti véleményem alapján viszont azt mondom, a kitüntetés legitim lehetett volna, és lenne is, mivel 1994. május 8-án Miniszterelnökké választotta őt a magyar nép. Ha a többség akkor képes volt nem törődni az akkor is közszájon forgó tények ellenére szavazni, akkor a jelenlegi pártpolitikai marketing ismét hitet tett az elkurvulás mellett, élen az egyébként általam is tisztelt köztársasági elnökkel.

Amennyiben hihetünk,- márpedig rá vagyunk kényszerítve-, Horn Gyula állításának, nem önkéntesként, hanem sorozott állományi tagként szolgált a karhatalmi egységek egyikénél, és parancsokat teljesített, aki ismeretlen, de önmagát igazolni képes okok miatt nem a parancsmegtagadást, hanem a végrehajtást választotta.

A történtekről az a régi vicc jut az eszembe, mikor a cigányzenésznek ki kell váltani az iparűzési engedélyét az 50-es évek közepén. Ahhoz, hogy megkapja az engedélyt párttaggá kell válnia. Résztvesz a meghallgatáson, majd hazamegy. Kérdi az asszony:
-No párttag vagy? Mire az ura:
-Nem, azzal vádolnak, hogy a fasisztáknak zenéltem.
-Miért nem tagadtad le a bizottság elött?
-Hogy tagadtam volna? Az összes ugyanúgy ott volt...

Balatonakarattyaúristen

2007.07.04. 04:25

Frontok jönnek-mennek. Szinte természetesnek vesszük ha még egyik nap másodfokú hőségriadót rendel el a mindenki doktornénije, és közben a fél hetes híradóban mutogatja hogyan kell még több vizet szánkhoz emelni, nehogy úgy járjunk a mint a versike húsvéti ibolyája. Másik nap tombol a természet - és csak beszúrom, lehet hogy ellenünk is  - fákat csavar ki tövestül a szélvész, és a földet eget rázó mennydörgés tölti be átláthatatlan, és bizonyítottan elvezethetetlen mennyiségű eső zúdul a lakásba, pincébe, nyakunkba. De vannak dolgok amik sajnos nem változnak.

Minap szorgalmas médiafogyasztóként és rabszolgaként figyeltem,a  funkcionális blog-előd a NAPLÓ című műsort,benne  hanyatló, mondhatni vegetáló turizmusunkat, és a minap már terrorfenyegetetté vált Prágát vetve össze; papírforma cseh győzelemmel.
Nem szeretném a műsort elmesélni aki akarja nézze meg a www.tv2.hu/naplo címen,  inkább képzeletbeli történetet mesélek el, persze nem konkrétan helyszíneket említve, inkább csak az objektív napi problémák tükrében.

Barátokkal ismerősökkel összefogva kitaláltuk töltsük a hétvégét a Balaton északi partján. Adott egy nyaraló, 30 ember, uccu neki. Mindenki a maga módján.
A történet szempontjából lényegtelen de nekem még volt néhány dologom, és mivel jogsi nem lévén kénytelen voltam a MÁV akkor még álló helyzetű, ma már start szolgáltatást igénybe venni.  Székesfehérvárról utaztam a Balatonakarattyáig, ami azt jelentette, 72 percet áldoztam be, ahelyett, hogy átszervezzem a napom és menjek kocsival, és ca 30 percen belül ott lettem volna minden KRESZ szabályt tartva. Azért kötöm ki a KRESZ-t mert kipróbáltuk. Háztól házig 33 perc, ha kellett 30-al. Nem csak az időtartam azonban a lényeg, hanem önmagában oda, és leginkább a hogyan eljutni. Nem kívánok koszról bűzről, és bakter(!)iológiai állapotokról adomázni, nálam sokkal hitelesebb a megintallunkvazze.blog.hu .Inkább lennék most a hello tourist, legyen az ő problémájuk az én problémám is
 
Abban az esetben, ha mondjuk amerikai turista barátaink felkerekednek egy balatoni túrára, nem készülnek neki nagyon, mert lokális viszonylatukban 110km nem ugyanaz mint nekünk. Félredobják a keki-színű expedíciós öltözéket, és lecserélik kis hátizsákra, nagy kalandvágyra, és bankkártyára. Itt tették rosszul, amikor felelőtlen módon vélelmezik, hogy a vasút az mindenhol az a megcáfolhatatlan, és megrendíthetetlen minőség.
Jegyet már nehezen, jelbeszéddel, menetrend aláhúzással, szugerálással váltanak, persze csak miután visszajöttek a pénzváltótól, mert csak kp lehet fizetni.
Újabb verbális és non-verbális csata és szugeráció után megvárják a következő vonatot, mivel a választottat lekésték az infodobozos bácsi/és/vagy/néni miatt.
Felszállnak a vonatra, majd nem csak nem mernek, hanem el is felejtenek leülni a kétségbeeséstől. Felocsúdva nyugtázzák egymás között, valószínűleg nosztalgiavonatra váltottak jegyet, ezért is annyi amennyi.

Érkezés. Útikönyv, és menetrend, utólag csak útikönyv használatával, mivel sajna elírták a vonatot a könyvben. ( állítólag nagy vízen túl nem késik a vonat, max az a mi keresztben, vagy hosszában szeli át a kontinenst )

Balaton felfedezése, táplálkozás. Helyi kis étterem. Rendelni csak és kizárólag nyelvtörőben, szótárral, mivel még mindig nem beszél a magyar idegen. Fizetés kicsit több mint gondolnánk, de megéri visszaszerezni a családot, akit otthagytunk amíg felhajtottunk egy pénzváltót...

Folytathatnám én a történetet, de száz mondatnak is egy a vége, felejtsük el a sehr schön sehr gut gulaschsuppe, és helyette inkább építsünk infrastruktúrát, hálózatot, telepítsünk bankautomatát. Hozzátenném már a német vendég is furcsán néz, ha nincs hova dugni a laptopot netért, miután szembesül a wifi hiányával. Fejlesszünk építsünk!

Cool-egyetem

2007.06.17. 04:40

Június elsejétől hazánk két ízlésformáló és -romboló kereskedelmi csatornája az ünnepélyes kereteket méltatlanul mellőzve átkapcsolt az uborkaszezon üzemmódba, és szeptember 3-ig feltehetően csak a napi hírszerkesztő, a büfés, portás, és a takarító személyzet igyekszik majd leplezni a hőség okozta vegetálás tüneteit. Mire számíthat addig is a hőség elöl, a fülledt panelba menekülő médiafogyasztó?
Ha minden a tervek szerint megy ismét agyonismételt E-F-G kategóriás akciófilmekkel szakítják majd meg a szokásos reklámösszeállításokat, nem lesz Barátok Közt, de most szerethetjük helyette a sznob és álomvilágot bemutató alaptörténetet zone romantikáról importált szeress most!-ot. Mi lesz Velünk a megszokott sorozatunk nélkül? A végén még egymással kell beszélgetnünk??? Követelem a Barátok Közt díszdobozos DVD kiadását rendezői változattal, és wekfilmmel, alternatív befejezéssel!!!
Egyébiránt ha már érintettük a beszélgetést, muszáj hosszabban megemlíteni a RTL testvércsatornájaként emlegetett cool tv-t, ahol minden nap in live cool sex, party, love és kitudja még mi más pereg délután  1től, ahol a 'legtrendibb' témák sztárok beszélnek arról amit elötte 2 hétig olvastunk a legjobb, és legforróbb pletyka újságban. Mivel a azonban a nézettség, és az emberekről sorsokról dönteni képes grafikonok határozzák meg a mai médiatahóságot, illetve hogy a reklámok közti időt ki kell tölteni vmi nem reklámmal beszéljünk vmi mindig eladhatóról. Tanítsuk meg szopni, nyalni a magyar lakosságot, és tájékoztassuk a nagyérdeműt arról a fontos közszolgálati információról ki hogy szereti a szexet. Természetesen fontos, hogy erről nehogy megkérdezzünk hozzáértőt, mert a végén nem fér bele az imágónkba. Beszéljen inkább erről az emelt díja tvjátékok istennője, és a  legszebb magyar. Nem baj ha beszélünk róla, de legalább hitelesen, és ne 12-es karika mellett.
Jó médiafogyasztást, és még több társas együttlétet a nyárra!

Égő dolog...

2007.06.15. 14:31

Kereskedelmi és orvosi anomáliára bukkantam a minap az egyik piros kék színű 5 betűs hyperben. Hosszú, hosszú ideje minden nyár elején a híradók, közszolgálati műsorok, és időjárásjelentések azzal vannak tele, óvakodjunk az erős napsütés ellen, meg az UV ellen. Használjunk napvédő krémeket.
Az utolsó pillanatig magam is azt hittem, sikerrel járt a kampány, erőt vesz rajtam az aggódás, - ily mértékű bevésődési folyamatot utoljára a kalapos MÜSZI bácsi produkált nálam- rossz típusú vásárlóként megnéztem az árakat.Mit ne mondjak vicces.
Az olló kb a 949FT-os termékektől 3.799Ft-ig terjedt. Örömmel tudatom, a látencia elmúlt. Tudatos vásárlóvá szocializálódva, kerestem az ár, értékarány közötti összefüggéseket, de nem ment.
Elmesélem a tapasztalatokat, ami önmagában véve ugyan nem iránymutató, de ha már így is úgy is leégünk tegyük felkészülten.
Az alsó ár képviselője a 94X Ft-os gyerekkorunkból is ismert retro napolaj, a kívülről mit sem változott Fabulon. A terméket azoknak ajánlom, akik szívesen nosztalgiáznak, idézik fel boldog békidőket. Nem vízálló, és természetesen gyenge mint a harmat. A krém hatékonysága 20 év alatt mit sem javult, körülbelül olyan hatásfokkal védheti bőrünket a napfürdőzés káros mellékhatásaitól, mintha avas libazsírral kennénk a védeni szánt felületet.
A következőkben az árlépcsőn egy kicsit nagyobbat lépve egy 2500Ft értékű GARNIER nevű termék szúrja ki szemünket videOrange színével, agyunk legmélyebb  bugyrából csalogatva elő a törődj magaddal mondatot. Megfogadva a tanácsot törődök magammal, és mérlegelek. Naptej<---> strandbelépő+sör? 2500Ft, 14-es faktor? Már jobban hangzik  mint a retroremek, ha hatékony is, de kicsi a csomi. Erre mondják azt hiszem a jóból csak kicsi jár.
Utolsó szegmens a csúcskategóriás, babakék színű, sárga kupakos, hamburgi csoda kence, e-vitaminnal, ásványokkal, fittyfenével a níveja. Extrák, az elöl hátul matrica, gyerekzáras kupak, és a rávésett bizonyíték, hogy új, még jobb. Ára 3599Ft, melyre hitelt lehet felvenni az áruhiteles pultnál.
Összegezve, mivel így is úgy is leégek, tök mindegy mit kenek nyeszlett felsőtestemre, inkább sört vásároltam a legolcsóbb termék áráért, és még spóroltam is, mert a 4db üveg 100Ft-ot érve újabb fogyasztási spirálba ránt. Égni vagy nem égni ez a kérdés,hogy kenjed magad ezekkel a vegysz*rokkal, vagy ne? Törődj magaddal!

Kezdet és még...

2007.06.14. 13:58

Unom a világot! Na pesze ez most nem úgy értem mint a ma olyan népszerű EMOcionálisan túlfűtött 12-14 évesek, akik kifestve-kikenve, nemi identitást félredobva gabalyodnak össze. Azt unom, hogy az úr 2007. évében odáig jutott a magyar ember, hogy nem is akar már jobbat, inkább kesereg miért oly kegyetlen az élete is.
Most rögtön szeretném kikötni, nem szeretnék beállni ebbe a sorba. Éppen ellenkezőleg. Szeretnék olyan gyakran írni, hogy akár vitaindító is lehessen minden megjegyzésem. Vitázzon nálam jobb és bal, alsó felső, vörös és fekete, zöld és sárga, mindenki.
Természetesen mindenki írhat témát, vitaindítót, legfeljebb élek a cenzúra hálátlan lehetőségével.
Frissítés általában az esti híradók után! :)
Persze lesz más is!